Kínai kenderpálma a kertben

A kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei) talán a legismertebb, kertbe is kiültethető télálló pálma hazánkban. Gyakran találkozhatunk vele ma már a nyomtatott és internetes katalógusokban is, rendelhetünk kicsit és egész méreteset is.

Már jó néhány éve, hogy kaptam pár magot a Kertészeti (ma Corvinus) Egyetemről - az egyik kertészeti lapban ajánlották az érdeklődőknek - nagy izgalommal azon nyomban el is vetettem, és vártam, hogy mi lesz.

Nem kelt ki az összes mag, de ami kikelt, azt igen nagy gonddal ápolgattam, talán ennek köszönhető, hogy végül már csak kettő maradt (már nem tudom, hol olvastam: "a növények sok mindent képesek túlélni, sokszor a leggondosabb ápolást is"). Hamarosan ez a kettő is lefeleződött egy tavaszi átültetés után, így már csak egyetlen kínai kenderpálmával büszkélkedhettem.

A továbbiakban ez már bírta a strapát, két költözést is sikeresen átvészelt, és mivel időközben ápolási kedvem is a normálisra mérséklődött, több veszély már nem fenyegette.


A lakás díszeként rendületlenül hozta újabb és újabb leveleit, mi pedig büszkeséggel ugyan, de egyre nagyobb ívben kerülgettük.  Végül megérlelődött az elhatározás, eljött az idő, hogy kiültessük a kertbe.

Elkezdődött a megfelelő hely keresése, nem is volt olyan egyszerű dolog. Azt tudtuk, hogy szélvédett helyen, az épület déli homlokzata előtt lenne jó helye, de mivel az már foglalt volt más növényekkel, így mégis hátrébb került a kert egy olyan helyére, ahol azért északról valamennyire mégis védelmet kaphatott magasabb növények és egy sövény által.

Azt is tudtuk, hogy a pangó vizet nem szereti, jó vízáteresztésű talajra van szüksége, a kertünk viszont tiszta agyag, nyáron száraz időben a csákány is szikrát vet. Ennek kivédésére az ültetőgödröt szoktam valamivel mélyebbre ásni, és az alját egy fél vödörnyi tőzeggel jól bekeverni.

Barátaink végső búcsút vettek előre is a kertbe kiültetett pálmától, de mi bizakodtunk továbbra is. A tél közeledtével a törzsét fátyolfóliával jó alaposan, több rétegben körbetekertem, a fátyolfóliát odakötöztem (úgy nézett ki, mint a kötözött sonka). Kicsit a levélnyelek alját is összehúztam a takarással, hogy a téli csapadék, nedvesség ne juthasson be a szívrügyhöz, mert ha az elpusztul, onnan már nincs visszaút.

És így nézett ki, mikor vége lett a télnek, ami ráadásul - bemelegítésként - meglehetősen hosszúra és zordra sikeredett:

Ez bizony egy kínai kenderpálma a kertben - tavasszal

Hamarosan kiderült, hogy optimizmusunk nem volt alaptalan, pár hónap múlva:

És még a kutyus lába is látszik

A következő képen valamennyire talán az is megfigyelhető, hogy a levelek még télen, kifejletlen állapotukban meddig voltak a fátyolfólia takarása alatt.

Néhány levél végén az elszáradt rész a téli takaráson kívül volt

Most várjuk a következő telet és bizakodunk, hogy hasonlóképpen sikerül azt is átvészelnie. És még legalább hármat-négyet, hogy végre valóban "gyökeret verjen" új helyén.