Hasonlóan a tulipánfa - liliomfa nevének téves használatához, az aranyeső esetében sem teljesen egyértelmű, hogy pontosan melyik növényről is van szó.
A kertekben széles körben elterjedt - és gyakran tévesen aranyesőnek titulált díszcserje valójában az aranyfa (Forsythia), de nevezik aranycserjének is, melynek több faja, változata is elérhető.
Népszerűségét elsősorban igen korai - még lombfakadás előtti virágzásának köszönheti, és egészen a lomblevelek megjelenéséig megőrzi virágpompáját.
"A tulipánfa virágzáskor, hát az valami gyönyörű!" - halljuk gyakran tavasszal. A tulipánfa pedig valóban szép fa, a virágja sem csúnya, mégis nagy valószínűséggel a liliomfa az, amiről ilyenkor szó van. Rendszertanilag is rokonságban állnak egymással, mindketten a liliomfafélék (Magnoliaceae) családjához tartoznak.
Melyik is akkor a tulipánfa, és melyik a liliomfa?
Kezdjük talán a sokszor -tévesen- tulipánfának titulált liliomfával:
Ezúttal egy ültetéshez, iskolázáshoz használható, a kereskedelmi forgalomban - tudtommal - nem kapható kerti eszközt mutatok be.
Az ültetéshez általában az ültetőfa (ami ma sokszor műanyag), vagy az ültető kanál használatos. Ez az itt bemutatott ültető eszköz tulajdonképpen az erdészeti gyakorlatban használatos ékásó kicsi, egykezes változata, így a neve talán legyen egykezes ékásó.
Miután használatát megszoktuk, igen gyorsan és hatékonyan lehet vele dolgozni, különösen hasznos lehet, ha a csemetéket, palántákat, vagy akár a néhány leveles magoncokat sorba ültetjük.
Előző bejegyzésem, a fagyal szaporítása a munkáról szólt, most azonban Húsvét idején tegyük félre tennivalóinkat, és csak egyszerűen gyönyörködjünk kertünkben a tavaszi virágzás kellemes élményében.
Én is ezt teszem, lássunk egy kis ízelítőt, irány a kert!
Mindjárt az első képen egy kökörcsin, és a természet védőinek megnyugtatására gyorsan közlöm, hogy nemes kökörcsin, egészen pontosan a Pulsatilla vulgaris 'Röde Klokke' névre hallgat. Igen szimpatikus tulajdonsága, hogy egy tő elültetése után következő évben újabb és újabb növények jelennek meg, szépen - bár nem túl gyorsan - magától is szaporodik.
Sövények kialakítására többféle cserje is alkalmas, ezek közül talán leggyakoribb a fagyal (széleslevelű vagy télizöld fagyal - Ligustrum ovalifolium). Ha csupán néhány méteres sövényről van szó, az ehhez szükséges fagyal csemetéket legegyszerűbb megvásárolni, hosszabb sövény esetén azonban már nem is olyan olcsó mulatság.
Ha két sorban ültetjük háromszög kötésben 40 cm-es tőtávolsággal, folyóméterenként 5 db fagyalra lesz szükségünk, így ez a jelenlegi árakon - szabadgyökerű csemetével - méterenként 400-500 Ft.
Hogy ez kinek olcsó, vagy kinek drága, mindenki döntse el maga, viszont ha nem bírunk a bennünk rejtőzködő kertészkedő ösztönökkel, mindenképpen saját magunk is nekiláthatunk a fagyal szaporításának. Nem nehéz, a rossz nyelvek szerint ha az ember egy fagyal vesszőt a háta mögé hajít abból már fagyal lesz. Ez természetesen túlzás, ezért a szükséges darabszámnál feltétlenül többet készítsünk.
Eredetileg a fagyal szaporításáról terveztem írni néhány gondolatot, előtte azonban még nem tudom megállni, hogy egy rövid bejegyzés erejéig ne kürtöljem világgá - meguntam a telet.
Gondolom, nem vagyok egyedül, akinek elege van már a hidegből, ködből, fagyos szelekből (fűtésszámlákból). A kertben tennivaló akad ilyenkor is, de a vége legtöbbször az lesz, hogy csak a kert fáit, cserjéit látogatom sorra, és végül megállapítom, hogy tegnap óta nem történt semmi.
Miközben azon gondolkodtam, hogy is tudnám ezt a télűző hangulatot szavakba önteni, arra jutottam, hogy a legjobb az lesz, ha nálam szakavatottabb tollforgatókra bízom.
Következzen tehát egy részlet Fekete István "Tél" című verséből:
"... Tél apó, Tél apó, mit akarsz hát végre?
Napra vágyunk! Madárdalra, és nem hideg jégre.
Eltettük a szánkót, el a korcsolyát is,
Alszik már a sítalpunk és alszik a bundánk is.
Eredj hát, Tél apó, hiszen itt vagy régen,
S nincs madárdal az erdőben, nincs virág a réten!
Eredj csak, öreg Tél, senki nem maraszt,
És küldd el minél hamarabb, küldjed a szép Tavaszt!"
A kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei) talán a legismertebb, kertbe is kiültethető télálló pálma hazánkban. Gyakran találkozhatunk vele ma már a nyomtatott és internetes katalógusokban is, rendelhetünk kicsit és egész méreteset is.
Már jó néhány éve, hogy kaptam pár magot a Kertészeti (ma Corvinus) Egyetemről - az egyik kertészeti lapban ajánlották az érdeklődőknek - nagy izgalommal azon nyomban el is vetettem, és vártam, hogy mi lesz.
Nem kelt ki az összes mag, de ami kikelt, azt igen nagy gonddal ápolgattam, talán ennek köszönhető, hogy végül már csak kettő maradt (már nem tudom, hol olvastam: "a növények sok mindent képesek túlélni, sokszor a leggondosabb ápolást is"). Hamarosan ez a kettő is lefeleződött egy tavaszi átültetés után, így már csak egyetlen kínai kenderpálmával büszkélkedhettem.
A továbbiakban ez már bírta a strapát, két költözést is sikeresen átvészelt, és mivel időközben ápolási kedvem is a normálisra mérséklődött, több veszély már nem fenyegette.
