Véralma - a kert új lakója

Véralma
Új véralmám rügyfakadásra készen
Egy véletlennek köszönhetem, hogy immár egy véralma (vagy más néven cigányalma) is gazdagítja gyümölcsfáim sorát: a hagyományos gyümölcsfajtáink ellenálló képességéről, zamatos gyümölcseiről beszélgetve hoztam szóba gyerekkori emlékeim közt kutatva a véralmát, ezt a mélyvörös, apró termésű zamatos almafélét, de mindenki csodálkozva nézett rám, még nem is hallottak róla.

Mivel szerettem volna bizonyítani, hogy nem én találtam ki, a világháló segítségét hívtam, hogy legalább egy képet mutathassak róla. Képet ugyan csak a virágjáról találtam (az meg mégsem bizonyító erejű), helyette viszont rábukkantam egy kertészetre, ahol meg lehetett rendelni. Nem is hittem volna, hogy árulják még valahol.

Nem is tétováztam sokat, egy kattintással be a kosárba, és ha már így belejöttem, gyorsan rendeltem még mellé egy nyír fajtát is, amit már régen kerestem.


Két nap múlva meg is érkeztek kiváló állapotban (vagy fél óráig tartott, mire a védelmükre hivatott papírhegyekből kihámoztam), így most már élőben is be tudom mutatni mindenkinek a véralmát.

Íme, így nézett ki, mikor megérkezett. Mivel ez ősszel történt, még néhány levélke is volt rajta:


véralma

Ránézésre is megállapíthatjuk, hogy ez bizony minden kétséget kizáróan valóban egy véralma. Felismerhetjük rajta a legbiztosabb ismertető jegyét, egy cédulát (esetünkben kettőt is), amin "véralma" felirat található.

Alighanem várni kell még egy kicsit, mire a termését is bemutathatom.

A véralma elálló fajta volt, karácsonyra értékesítették, de ecettel, szőlőlevél ágyon, hosszában négyfelé vágott tormaszállal kiékelve üvegbe is eltették télire, a jóféle hurka, kolbász vagy más nemes étek fogyasztásához.

Előre is jó étvágyat mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése