Kert - hó - és egy kis tennivaló

Magyal csemete a hóesés után

Eredetileg a levendula magvetéséről terveztem most néhány szót ejteni, de egy picit későbbre halasztom, bár kétségkívül fontosabb téma - még a kertészkedőknek is - mint az időjárás. És gyorsan megnyugtatok mindenkit, most sem egy unalmas helyzetjelentést szeretnék tartani az aktuális időjárásról, hanem ennek kapcsán felmerül pár aktuális kérdés dísznövényeink védelméről.

Alig néhány napja írtam a novemberben is tavaszias hangulatot árasztó kertről, és máris gyökeresen megváltozott minden, legalábbis itt az Alpokalján. Az éjjel lehullott több mint 15 cm friss hó reggelre gyönyörű hófehérré varázsolta a kertet, de maga a hóesés is békés, immár karácsonyi, vagy legalábbis karácsony-váró hangulatot árasztott. De ennyit a szépségekről, nézzük az érem másik (árnyékosabb) oldalát.

A képen látható magyal csemeték - bár egy hangulatos kerti képnek tűnhet (kicsit gyenge minőségben) -  tanulsággal is szolgálhatnak.

Az egyik, amit ránézésre nemigen lehet megállapítani, hogy ezek a magyal csemeték sorokba, sűrűn egymás mellé vannak iskolázva, mégis alig láthatunk itt-ott néhányat, a többi a hó alatt van lenyomva. Tulajdonképpen elsősorban az örökzöldek, főleg a fenyőfélék esetében jelent ez problémát, a nedves hó rátapad az örökzöldek lombozatára, letöri, az oszlopos formájúakat pedig szétnyomja, lehajlítja. Ahogy tudjuk, a nedves havat le kell rázni az ágakról, mert sokszor a földig le tudja húzni azokat, amire újabb hó hullhat. Az oszlopos borókák, tiszafák, tujafélék lombozatát körkörösen összeköthetjük, csak ne túl szorosan, nehogy a belső részeken befülledjen.

Én ugyan nem szoktam összekötözni (bevallom, zavar az összekötözött látvány), ilyenkor viszont igyekszem gyorsan felszabadítani őket a hó súlya alól. Ezért is gondoltam már csak későn a fényképezésre, így maradtak a magyal csemeték.

A másik veszély, ami ilyenkor fenyegeti növényeinket, az a napsütés és a fagy együtt. Az örökzöldek a fagyott talajból nem juthatnak vízhez, kiszáradhatnak. A talajt szalma, vagy lombtakarással óvhatjuk. Gyakorlatilag ugyanez a helyzet a lomblevelű örökzöldeknél is, a levelek napsütötte oldala erősen felmelegszik, árnyékos oldala a környező levegőtől fagyos marad, a talajból vizet nem tud felvenni, a levél megbarnul, elszárad.

Miután mindezeket megtettük, gyönyörködhetünk tovább hóborította kertünkben.

Legközelebb pedig rákerül a sor a levendula magvetéssel történő szaporítására, mert ennek is van némi köze a télhez.